Balatoni Monika: „Liszt anyanyelve a magyar zene”

- A tematikus évek eredményeit és sikereit lehetetlen patikamérlegen kiszámolni, hiszen a hatásuk nem rögtön mérhető.  Ugyanakkor az is tény, hogy a számok nyelvén viszonylag könnyű összegzést készíteni. Kultúrafogyasztóként mindenesetre úgy tűnt, hogy ebben az évben Liszt valóban mindenkihez szólt és eljutott, amiben a Hungarofest - mint a Liszt Év hazai és nemzetközi eseményeinek koordinátora - oroszlánrészt vállalt.

- Az elmúlt csaknem 365 nap statisztikai adatairól elmondhatom, hogy az egy éves viszonylatban, koncertórában mérve, naponta legalább hatvan perc Liszt-muzsika szólt valahol a világban. Ez csaknem háromszáz koncertet jelent, több mint húsz országban, és azt is elárulhatom, hogy ebben a bicentenáriumi évben közel ötezer művész lépett a közönség elé valamilyen Liszt programmal.  Ugyanakkor hangsúlyozom, hogy az előbbi összesítés csak és kizárólag a hangversenyek számát mutatja. A komolyzenei események mellett, csak néhányat kiragadva, színházi előadások, tematikus kiállítások, tánc- és irodalmi estek, filmvetítések várták az érdeklődőket. És akkor még nem beszéltem a népszerű „Csoki koncertek” sorozatról, ahol havonta ismerkedhetnek a gyerekek a zenével. A program tehát hihetetlenül színes volt, pontosan azért, hogy mindenki megtalálhassa Liszt Ferenc művészetében a hozzá legközelebb állót. Csak az érdekesség kedvéért említem, hogy érkezett hozzánk olyan visszajelzés is, miszerint egy fiatalembernek a romantika korszaka teljesen kiesett, és pontosan ezért nagyon örült, hogy Liszt Ferencen keresztül egyrészt megismerte ezt az időszakot, és elmondása szerint, sokkal jobban megértette a bartóki örökséget is. Nem véletlenül, hiszen főleg az időskori Liszt modernsége jelezte és mutatta azt a fajta szellemi hagyatékot, amire az év elején utaltunk, miszerint nagyon sokféle zsenialitásról beszélhetünk a személye kapcsán. Meggyőződésem, hogy a bicentenáriumi évnek az egyik legnagyobb erénye, hogy akik eleve nagyon szerették Liszt Ferencet, azoknak lehetőségük volt az elmúlt hónapokban végigkövetni ennek a fantasztikus zeneszerzőnek az életművét, a fiatalkori éveitől az időskoráig. A társművészeti rendezvények segítségével pedig sikerült feleleveníteni eseménydús életének fontos állomásait. Persze nemcsak a zenerajongók számára kínált ez a bicentenáriumi év sűrű program választékot, hanem azoknak is, akik „csupán” csemegézni, mazsolázni szerettek volna Liszt művészetéből, és időnként megpróbálkoztak olyan nehezebb művekkel is, mint például a Krisztus oratórium. Azt is nagy eredménynek gondolom, hogy sikerült elérnünk a különböző generációkat, tehát úgy érzékeltem, hogy a fiataloktól, a legidősebb korosztályig, mindenkit meg tudtunk szólítani ebben az évben.

- Lesz-e ennek a sűrű tematikus évnek művészeti értelemben folytatása?

- Ebben biztos vagyok. Ahogy én láttam, a legtöbb művészeti csoport és intézmény megpróbálta úgy előkészíteni ezt az évét, hogy valamilyen formában megjelenítsék Liszt Ferenc munkásságát. Úgy tűnt, hogy valóban minden egyes műfajban inspirálta az alkotók fantáziáját Liszt művészete, legyen az tánc, vagy irodalom. Születtek tárcák és novellák, rendhagyó összművészeti produkciók, vagyis sokan ezt a kulturális hagyatékot próbálták Liszt szellemiségén keresztül megmutatni. Voltak olyan művészek is, akik Liszt utódainak alkotásaiból igyekeztek visszafejteni a munkásságát. Tehát mindenki a maga nyelvén fogalmazta meg, vagy megpróbálta újrafogalmazni Liszt művészetét, és ezáltal közelebb vinni, megszerettetni a saját közönségével, ami valószínűsíthetően kihat a további évekre is.

- Több kiemelt esemény, koncert is volt a megemlékezések sorában, de az biztos, hogy amire évek múlva is emlékezni fogunk, és nem csak itthon, az a World Liszt Day. Liszt Ferenc 200. születésnapján a világ számos koncerttermében - Párizsban, Bécsben, Bayreuthban, Vilniusban és Szöulban – is megszólalt a zeneszerző főműve, a Krisztus oratórium. A hazai közönség pedig Budapesten, Egerben, Győrben, Kecskeméten és Sopronban is meghallgathatta október 22-én a művet. Gondolom, nem tévedek, ha az feltételezem, hogy ennek a világeseménynek volt a leghangosabb visszhangja?

- Kicsit patetikusnak tűnhet, amit erről gondolok, de az, hogy Liszt Ferenc művészete egy ilyen együttes szívdobbanást tudott előidézni, valamint az, hogy mindenhol frenetikus sikert aratott, azt hiszem, felejthetetlenné és felülmúlhatatlanná teszi ezt a napot. Amennyiben tehát a legrangosabb eseményt említjük, akkor az valóban az október 22-i Liszt-folyam volt. A bicentenáriumi év másik kiemelt rendezvénye a Vatikánban megtartott nagy Liszt-koncert volt május végén. Ez a részben presztízsesemény már csak Liszt Ferenc vallásossága okán is rangos és méltó megemlékezés volt a 200 éves született zeneszerzőről. Amire szintén nagyon szívesen emlékezünk vissza, az az újszerű és érdekes utakat felvillantó „Liszt és Európa” című kamarazenei fesztivál, amit Várjon Dénes jegyzett. Ez egy igazi zenei csemegének bizonyult az ősz folyamán. Kiemelném azt a koncertet is, amit még az év elején, az EU-elnökség idején szerveztünk február 26-án a Művészetek Palotájában, ahol a különböző közép-európai országok fiatal tehetségei zenéltek együtt. Az EUfónia Közép-Európai Ifjúsági Zenekart mi hívtuk életre, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem kezdeményezésére. A budapesti mellett, a grazi, a bécsi, a zágrábi és a ljubljanai, valamint a belgrádi és bukaresti zeneakadémia diákjai vettek részt ebben a projektben. A Művészetek Palotájában tartott koncertet követően az együttes ugyanezzel a műsorral lépett fel Zágrábban, Ljubljanában, Grazban és Bécsben. És ne feledkezzünk meg a szintén népszerű, sok látogatót vonzó Liszt-maratonról sem, ami elsősorban a családokat célozta meg, a sok cross-over koncerttel. A teljesség igénye nélkül említettem ezeket a rendezvényeket, hiszen az ötezer művész koncertje közül, melyiket nevezzem meg?! Egy szó mint száz, szerintem az egy zseniális dolog, hogy egy éven belül ennyit lehet foglalkozni a komolyzenével, és Liszt munkásságának a hagyatékával, a kapcsolódási pontokkal, ami rengeteg apropót és lehetőséget ad a továbbgondolásra.

- Arról se feledkezzünk meg, hogy kézzelfogható emlékek is megmaradnak nekünk a bicentenáriumi évből. Gondoljunk csak a Liszt-év referencia CD-jére, amit a Nemzeti Filharmonikus Zenekart vezénylő Kocsis Zoltán, és szólistaként Farkas Gábor jegyez.

- Amik megmaradnak, és fennmaradnak, azok nyilvánvalóan a kiadványok. Az egyik ilyen hangzóanyag, az Ön által említett, a magyarországi Liszt Év nyitóhangversenyén -  január 22-én – rögzített felvétel. Kocsis Zoltán és Farkas Gábor közös CD-je egy a számos kiadvány sorában, ami megjelent ebben az évben. Sajnos, nem a Hungarofest támogatásával, mivel mindent nem lehetett abból a forrásból – összesen 400 millió forintból gazdálkodott a Hungarofest - megvalósítani, ami a rendelkezésünkre állt. Ugyanakkor ez is egy jó szervezőerő volt, hogy a kiadók is újabb Liszt kiadványokkal gazdagíthatták a sort. Az is örömteli, hogy a Liszt Ferenc Emlékmúzeum is bővül majd a jövőben egy általunk létrehozott érintőképernyős információs adatbázissal, ami a legkorszerűbb technikai eszközök segítségével, magyarul és angolul is feldolgozza a romantikus zeneszerző munkásságát. Ez az úgynevezett touchtable, a fiatalabbak számára kínál egy újabb kutatási lehetőséget.

- Liszt Ferenc, François Liszt, Franz Liszt – csupán három hangzatos példa arra, hogy hány nemzet vallja magáénak a magyar zeneszerzőt. Kell-e és lehet-e igazságot tenni ebben a kérdésben, vagy maradhatunk abban, hogy Liszt nem a franciáké, osztrákoké, vagy a mienk, hanem mindenkié?

- Arról valóban még nem beszéltünk, hogy hány országhoz, városhoz kötődött Liszt Ferenc. Borzasztó nehéz ebben a tekintetben ez a kérdés, és még bonyolultabb a válasz arra, hogy mégis kié Liszt Ferenc?! Ugye azt mindannyian tudjuk, hogy franciául maradt fenn a nagy mondása, miszerint ő magyar. Szimbolikus jelentéssel is bír, hogy a bicentenáriumi évben, a születésnap környékén sikerült a magyar államnak egy szobrot állítania többek között Chateauroux városában. Madarassy István egészalakos szobra a Chapelle des Redemptoristes-ban kapott helyet. Hozzáteszem,Chateauroux-ban és ugyanígy Párizsban is, nem csak ebben a kiemelt évben, hanem évről-évre megemlékeznek François Liszt-ről, akinek a hagyatékát éppúgy magukénak érzik, mint mi. A másik nagy kultikus helyszín Bayreuth, ahol a síremlék mellett, Klukon Edit, Ránki Dezső és Bogányi Gergely magánkezdeményezéseként, szinten elhelyeztek ebben az évben egy szobrot. Az pedig természetes, hogy már csak Doborján miatt is, ahol Liszt Ferenc született, az osztrákok is teljesen magukénak vallják Franz Lisztet, és ha megkérdeznénk, akkor a németek is azt mondanák, hogy elsősorban az ő zeneszerzőjük volt. Azonban ha elvonatkoztatunk ezektől a helytörténeti adottságoktól, és nagyvárosoktól, ahol ő koncertezett és hatalmas sikereket aratott, és hónapokon keresztül élt, akkor azt mondhatjuk, hogy Liszt sehova nem köthető, hiszen ő egy európai polgár volt, akit mindenki magáénak vallhat, és igazából senki sem, mivel a művészete mindenekfelett álló. Amiben azt gondolom, hogy mi visszük a prímet, és ezt egyik nemzet sem tagadhatja el, ahhoz elég ismerni és meghallgatni a II. Magyar Rapszódiát, ahol a zenei elemek a magyar gyökereket markánsan mutatják. Mindezen túl, azt gondolom, hogy a szellemi hagyaték abban nyilvánul meg, hogy egy művész a magokat hol akarja elvetni. Liszt Ferenc esetében mégiscsak kimondhatjuk, hogy ez Magyarország, ugyanis máshol nem alapított iskolát, csak Budapesten. Ezáltal a Zeneakadémia vitte és viszi tovább azt a szellemi örökséget, ami természetesen nem a bicentenáriumhoz köthető, hanem egy folyamatosságot mutat.

- Éppen a legelső tervekkel ellentétben a rekonstrukciós nagyprojekt zárásával kényszerűen 2013-re átcsúszó Zeneakadémia veti fel a kérdést, hogy a naptári év lezárultával véget érnek-e a programok, vagy reménykedhetünk a folytatásban?

- Egy év fordulójával nem zárulhat le egy szellemi hagyaték, vagy egy örökség, úgyhogy mi magunk sem tervezünk egy Liszt zárókoncertet. A Zeneakadémia rektorával (Batta András, a szerk.) konzultálva arra gondoltunk, hogy a következő negyedévben folytatjuk az idei emlékévet. A tervünk az, hogy a bicentenáriumi évhez kötődő nagy nemzetközi Liszt-versenyek győzteseit meghívjuk Budapestre. A gálaműsor résztvevői tehát a világ számos pontján megtartott versenyek helyezettjei lesznek. Ezt a zongoraestet a Liszt-év lezárásaként, de szimbolikusan a következő év folytatásaként szeretnénk megrendezni. Ezzel azt is üzennénk, hogy miként eddig is, remélhetően a következő években is jelen lesz Liszt a hazai és külföldi koncerttermekben is. Egyébként személy szerint azt gondolom, hogy a zsenialitás és a hamisítatlan kulturális érték, az pontosan ebben az örökkévalóságban fogalmazható meg a legjobban. Tehát én nem félek attól, hogy december 31. után a Liszt iránti érdeklődés, vagy a művészek elhivatottsága alábbhagyna. Amire nagy szükség volna, az az, hogy a kultúra finanszírozásában jelen legyen az a politikai akarat, ami kivitelezhetővé teszi, hogy ne csak a bicentenárium évében valósuljanak meg a kezdeményezések.