Liszt, az ünnepelt világsztár
Noha nemzetközileg elismert, sőt Európa-szerte ünnepelt művészek már a XIX. századot megelőzően is szép számmal akadtak (gondoljunk csak a barokk opera elkényeztetett primadonnáira és kasztrált énekeseire), azért az első, modern értelemben vett sztárok megjelenését alkalmasint mégis a romantikához, s az akkor kiteljesedő személyiségkultusz és a polgári nyilvánosság, a sajtó felvirágzásának korához köthetjük. Egy-egy csodagyermek vagy hangszeres virtuóz hamar az immár országhatárokon átívelő hírnév birtokosává válhatott, s az így támadt muzsikus csillagok sorában Liszt Ferenc nemcsak az egyik legviharosabban ünnepelt és rajongott, de egyszersmind a leghosszabb pályafutású s mindvégig a figyelem középpontjában élő és alkotó művész volt. A párizsi szalonok kamaszodó csodazongoristájából ugyanis a korkívánalmaknak tökéletesen megfelelő, valóságos reprezentatív személyiség vált – s korántsem pusztán a reklámozható külsőségekben vagy épp magánéletének romantikus mozzanataiban. Mert jóllehet, a szőke, majd idővel hófehérré őszült hajkorona, az extravagáns megjelenés és a Lisztnek még aggkorában is a nyomában járó szerelmes rajongók hölgykoszorúja ugyan bízvást a művész védjegyének számított, ám kollegialitása és felelősségérzete, jótékonysága és művészi küldetéstudata messzemenően igazolta a külső megjelenés, s az olykor némiképp teátrális gesztusok keltette hatást.
„Látta Lisztet? Még mindig a régi, szebb fiú, mint valaha! Milyen hatalmas! Mennyi indulat! Milyen elragadó báj, milyen nagylelkűség!” – írta róla egy híve az 1860-as években, már jóval túl a virtuóz éveken, s a lelkes kitörésben Liszt vonzó tulajdonságainak legjavát ott találjuk. Így a báj mellett a nagylelkűséget is, hiszen Lisztnél önzetlenebb és segítőkészebb muzsikus aligha akadt a zenetörténetben. Népszerűségét jószerint megszámlálhatatlan alkalommal állította pályatársai és válogatott nemes ügyek szolgálatába. A Richard Wagnernél kezdetben még nagyságrenddel ismertebb és elismertebb Liszt nemcsak dirigálta majdani veje szerzeményeit, de zongora átíratok egész sorával propagálta zseniális kollégája művészetét. Mi több, átíratok, reminiszcenciák révén népszerűsített olyan komponistákat is, akikkel sem személyes kapcsolatot, sem különösebb művészi rokonságot nem ápolt – gondoljunk csak Verdi operáinak ihletett parafrázisaira. Azonban Liszt önzetlenségét olyan pártfogásra áhító – s amúgy egymástól jócskán eltérő karakterű – zenetörténeti nagyságok is élvezték, mint Anton Bruckner vagy Bedrich Smetana. S túl magyarországi jótékonysági koncertjeinek seregén, bizony a bonni és a bécsi Beethoven-emlékmű is jelentős részben Liszt Ferenc fáradozásainak köszönheti a létét.
Liszt, aki a romantika hősi korszakán messze túl is megőrizte hírnevét és nemzetközi tekintélyét, jószerint a halála pillanatáig a figyelem középpontjában maradt, s Pest városa és a fiatal Zeneakadémia csakúgy profitálhatott a Liszt személyét övező érdeklődésből, akárcsak Weimar vagy éppenséggel Bayreuth. „Jövetele mindig ünnep volt Budapest számára.” – írta egy visszaemlékező, ám az idős Lisztnek másutt is kijárt az ünnepeltetés és a fejedelmi fogadtatás: pályafutásának 50. évfordulóján, 1872-ben háromnapos ünnepséget rendeztek számára hívei fővárosunkban, 70. születésnapját pedig Rómában köszöntötték hangversenyek sorával. Halála évében, utolsó koncertkörútján az angol királynő, Viktória fogadta a windsori kastélyban, hogy az agg mester zongorajátékában gyönyörködhessen.
Liszt, a híresség már életében számos megtiszteltetést elnyert, míg ma szobrok és közterek őrzik az emlékét – szerte Európában. S nemcsak a kontinensen, sőt nem is csupán a bolygónkon, hiszen a XIX. század fényes csillagának nevét a Merkúron egy kráter őrzi, míg a Mars és a Jupiter pályája között meghúzódó övben ott kering egy kisbolygó: a 3910 Liszt.
Nyitóhangverseny
Kocsis Zoltán és a Nemzeti Filharmonikusok
Közreműködik:
Farkas Gábor (zongora), Fodor Beatrix (szoprán), Németh Judit (alt), Horváth István (tenor), Bretz Gábor (basszus), a Nemzeti Énekkar (karigazgató: Antal Mátyás)
Liszt - Thalberg zongorapárbaj
Közreműködik: Jandó Jenő, Mocsári Károly (zongora)
Műsor:
Fekete Gyula: Excelsior! – ősbemutató
Fekete Gyula ötödik operájának hőse egy magánéleti kétségektől kínzott, ötvenes éveihez érkezett férfiú. Egy zeneszerző, akit történetesen Liszt Ferencnek hívnak. Az Excelsior! azonban nem dokumentumjáték és nem is történelmi darab, a hiteles tényeken alapuló történetet a fantázia mozgatja. A librettó szerzője Papp András így fogalmaz: „nem a zenészt látjuk, hanem egy olyan embert, aki válságos pillanatokban döntést hoz - elvileg lehetne bárki, de ami történik, az csak Liszttel történhetett".
Vezényel: Kesselyák Gergely
Szöveg: Papp András
Rendezés, díszlet, jelmez: Gothár Péter
Fekete Gyula: Excelsior!
Fekete Gyula ötödik operájának hőse egy magánéleti kétségektől kínzott, ötvenes éveihez érkezett férfiú. Egy zeneszerző, akit történetesen Liszt Ferencnek hívnak. Az Excelsior! azonban nem dokumentumjáték és nem is történelmi darab, a hiteles tényeken alapuló történetet a fantázia mozgatja. A librettó szerzője Papp András így fogalmaz: „nem a zenészt látjuk, hanem egy olyan embert, aki válságos pillanatokban döntést hoz - elvileg lehetne bárki, de ami történik, az csak Liszttel történhetett".
Vezényel: Kesselyák Gergely
Szöveg: Papp András
Rendezés, díszlet, jelmez: Gothár Péter
Wiener Symphoniker
1900-ban Bécs amúgy sem szürke zenei élete egy új színnel gazdagodott. Ferdinand Löwe vezetésével bemutatkozott egy olyan együttes, mely népszerű zenekari darabok előadását és új művek bemutatását tűzte ki célul. Az ekkor még „Wiener Concertverein" néven működő szimfonikus zenekar lett a mai Bécsi Szimfonikusok elődje. Az első időszakban olyan, mára repertoárdarabokká váló műveket mutattak be, mint Bruckner 9. szimfóniája, Schönberg Gurre-dalai vagy Ravel balkézre írt Zongoraversenye. A zenekar élén állt Bruno Walter, Richard Strauss, Wilhelm Furtwängler, Széll György és Hans Knappertsbusch. A II. világháborút követő éveket két karmesterlegenda fémjelezte, Hans Swarowsky és Josef Krips. Híres vendégkarmesterek is dolgoztak az együttessel, többek között Leonard Bernstein, Lorin Maazel, Zubin Mehta, Claudio Abbado vagy Sergiu Celibidache. A budapesti koncerten vendégszólistájuk egy 22 esztendős német-japán zongoristatünemény, Alice Sara Ott lesz. A fantasztikus tehetség alig húsz esztendősen az egyik legnagyobb német lemezcégnél vette fel Liszt 12 etűdjét, a zongorairodalom technikailag és művészileg is különösen nehéz sorozatát, a Chopin-évben pedig a komponista összes keringőjéből készített átütő sikerű felvételt.
Vezényel: Fischer Ádám
Közreműködik: Alice Sara Ott - zongora
A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának koncertje
A Liszt-bicentenáriumot a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara pompás programmal ünnepli meg. Koncertjükön Ainārs Rubiķis személyében egy fiatal, elsöprő tehetségű rigai karmestert, ismerhetünk majd meg. Az 1978-ban született dirigensre akkor figyelt fel a nagyvilág, amikor megnyerte a legutóbbi Gustav Mahler karmesterversenyt (2010). A Lett Zeneakadémián, valamint Mariss Jansons és Nagy Zsolt mesterkurzusain tanuló Rubiķis dolgozik a Lett Nemzeti Operában, kórusokat vezet és maga is énekel kórusban.
Vezényel: Ainārs Rubiķis
Közreműködik: Ivo Pogorelich - zongora
Liszt-est
Egy különös, mára teljesen elfeledett 18. századi műfaj, a zenei kísérettel kombinált próza (melodráma) Liszt alkotóműhelyében egészen újszerű és egyedi formában virágzott fel. A néha kifejezetten szorongató hangvételű, nemegyszer horror- és földönkívüli elemekben bővelkedő történetek messzire mutató muzsika komponálására csábították Lisztet – a mai hallgatót pedig a zene és az irodalom kapcsolatának újragondolására készteti.
Havas Judit - próza
Jandó Jenő - zongora
Vásáry Tamás (zongora) és Tunyogi Henriett (tánc) Liszt-estje
Liszt Ferenc egész életműve a műfaji határok meghaladásáról, a különböző művészeti ágak közötti szabad mozgásról, a kifejezés médiumainak összekapcsolhatóságáról szól. Dalokat és operákat, egész szimfóniákat és szimfonikus költeményeket ültetett át zongorára. Zeneműveiben a világirodalom legnagyobb alkotásaitól kezdve az itáliai reneszánsz festészetig szinte mindenben talált inspirációt és néha megdöbbentően eredeti módon alkotta meg a társművészeti alkotások jellegzetes zenei képét. Vásáry Tamás és Tunyogi Henriett – Liszt szelleméhez híven – megkísérli az amúgy is igen gazdagon rétegezett liszti világban felfedeztetni a táncot.
Közreműködik: José Tirado – tánc
Koreográfia: Renato Paroni
Liszt Ferencz Pest-Budán
Liszt Ferenc, a XIX. század meghatározó, ünnepelt és elkényeztetett zeneszerzője először 189-40 telén, magyarországi látogatásakor szembesült azzal, hogy Pesten és Budán a fogadókban kiváló cigányzenészek játszanak „cigányzenét” – legalábbis így tájékoztatták kísérői a fiatal virtuózt. Ezek a nagyszerű zenészek, bár sokszor a kottát sem ismerték, olyan virtuóz, improvizációkkal és variációkkal telített zenét játszottak, mely elbűvölte Lisztet. Hamarosan megszülettek a Magyar Rapszódiák, melyek a zenei virtuozitáson túl Liszt „hazatalálásának” is művészi dokumentumai. Ezt a hagyományosan városi cigányzenei világot idézi meg a Magyar Állami Népi Együttes zenekarának újabb koncertje: azt a zenét mutatják be, amely a világpolgár Lisztet elbűvölte, és amely végigkísérte hosszú életét.
Közreműködik:
Herczku Ágnes – ének
Zsoldos Bálint – zongora
a Magyar Állami Népi Együttes Zenekara (vezető prímások: Pál István „Szalonna” és Radics Ferenc)
Liszt: Dante-szimfónia / Don Sanche – bemutató
Vezényel: Pál Tamás
Koreográfia: Roberto Galvan
Rendező: Anger Ferenc
Esterházy Trió
A trió tagjai:
Sebestyén Ernő - hegedű
Mérei Tamás - gordonka
Aima Maria Labra-Makk - zongora
A fiatal és idős Liszt
Közreműködik:
Wiedemann Bernadett - ének
Virág Emese - zongora
Liszt: Dante-szimfónia / Don Sanche
Vezényel: Pál Tamás
Koreográfia: Roberto Galvan
Rendező: Anger Ferenc
Erika Mikami zongoraestje
A szapporói Liszt Ferenc Szeminárium minden évben fantasztikus tehetségekkel ismerteti meg a Budapesti Tavaszi Fesztivál közönségét. Ezúttal Erika Mikami változatos és rendkívül igényes, nehéz programmal érkezik. A zeneszerzéssel is foglalkozó pianista a modern japán muzsikából is ad ízelítőt.
Szakály Ágnes (cimbalom) és Dominkó István (zongora) estje
Liszt viszonylag kevés kamarazenét komponált, némelyik nem is eredeti mű, hanem egy-egy zongoradarab átirata, legtöbbször hegedűre és zongorára. Szakály Ágnes műsorán több ilyen hegedű-zongora kompozíció szerepel, ám a hegedűt ezúttal az a cimbalom helyettesíti, melynek hangja valósággal elbűvölte a zeneszerzőt, s melynek sajátos effektusait, hangszíneit oly kiapadhatatlan találékonysággal imitálta „mindent tudó” zongoráján.
Kammerchor Stuttgart
Vezényel: Frieder Bernius
Közreműködik:
Daniel Kirch – ének
Óbudai Danubia Zenekar
Liszt Ferenc egyházi művei
A hatalmas liszti életmű három nagy pillére a zongoramuzsika, a szimfonikus költemények és az egyházi zene. Utóbbi talán a legkevésbé ismert és a legtöbb felfedezni való kincset tartogatja. A Honvéd Férfikar hangversenyén nemcsak egy különleges személyiség vallásos gondolataiba, hanem egy nagy újító zenei világába is betekinthetünk.
Vezényel: Rózsa Ferenc
Közreműködik:
Nagy László Adrián – orgona
Honvéd Férfikar (karigazgató: Strausz Kálmán)
Liszt Ferenc: Krisztus – szcenírozott koncert
Liszt Ferenc monumentális oratóriumának szcenírozása nem hagyomány nélküli kísérlet. 1938-ban, Budapesten Oláh Gusztáv állította színpadra. A korabeli előadásról Szomory Dezső írta. „Meg vagyok győződve róla, hogy a maga romantikus természetével, a grandiózus szépségeket s a földre szállt angyalokat imádó kultúrájával Liszt Ferenc is csodálta és szerette volna a fényeknek és színeknek ezt a kápráztató áradatát. A megjelenítésnek ezt a pazar és döbbenetes bravúrját és hatalmát, az életrehívásnak ezt az olykor szédítő varázslatosságát, amelyekkel szent zenei álmát egy másik művész átálmodta egy talán még művészibb valóságba". Az oratórium méltó vizuális keretének megteremtésére vállalkozott a Csokonai Színház is, ezzel is erősítve a zenei anyag hatását. „Szándékunk szerint a közönség attól a pillanattól kezdve, hogy átlépi a színház kapuját, kiszakad a hétköznapokból, bekerül egy egységes rituális térbe, és zavartalanul adhatja át magát a mű szellemének".
A debreceni Csokonai Színház előadása.
Vezényel: Kocsár Balázs
Közreműködik:
Geiger Lajos, Francesca Provvisionato, Szabóki Tünde, Kun Ágnes Anna, Komáromi Márton, Kovács István – ének
Ráckevei Anna, Kántor Kata, Újhelyi Kinga, Ferenczi Attila, Ivaskovics Viktor, Kiss Gergely Máté, Kozma András, Krémer Sándor, Kristán Attila, Rácz József, Szabó Imre, Mercs János, Vranyecz Artúr – színpadi játék
ifj. Virágh András – orgona
Debreceni Filharmonikus Zenekar, a Csokonai Színház Kórusa (karigazgató: Pálinkás Péter), Debreceni Kodály Kórus (karigazgató: Pad Zoltán), a Bányai Júlia Általános Iskola és AMI Gyermekkara – Debrecen (karigazgató: Nemes József )
A Budapesti Fesztiválzenekar koncertje
A romantikus műsorra készülő Budapesti Fesztiválzenekar vendégkarmester, Gerd Albrecht irányításával lép színpadra. Az 1935-ben, Essenben született német dirigens rövid stuttgarti és mainzi korrepetitorság után 27 évesen Németország legfiatalabb zeneigazgatójának nevezik ki Lübeckben. Karrierje gyorsan ível felfelé: előbb a berlini Deutsche Oper első karmestere, majd a világhírű zürichi Tonhalle Zenekar zeneigazgatója. 1991–1996 között – a zenekar történetében első külföldiként – a nagy múltú Cseh Filharmonikus Zenekar zeneigazgatója volt.
Vezényel: Gerd Albrecht
Közreműködik: Ewa Kupiec – zongora
Gènie oblige – Hommage à Liszt
A régi arisztokráciának volt egy jelszava: Noblesse oblige! (A név kötelez!). Liszt úgy döntött, az új arisztokrácia, a lángész arisztokráciája is jelszót választ: Génie oblige! (A zseni kötelez!) Liszt vallotta, hogy amit tehetsége révén kap az ember, azt a közösség javára kell fordítani, a zsenialitás egyben felelősség is. Ezt a szellemet próbálja a Zeneakadémia is áthagyományozni. Batta András egy alkalommal úgy fogalmazott, hogy „a zsenialitás kötelezi a tehetséget, hogy jól sáfárkodjon a tehetségével, és kötelezi a tanárt, hogy zseniálisan tanítsa a zseniális tehetségű diákot”.
Közreműködik:
Namoradze Nicolas – zongora
Tóth Zsuzsanna – fuvola
Razvaljajeva Anasztázia – hárfa
Anima Musicae Kamarazenekar
A spirituális Liszt
Közreműködik:
Csalog Gábor, Kemenes András (zongora)
Schubert és Liszt
Rost Andrea dalestje
Közreműködik:
Simon Izabella, Várjon Dénes (zongora)
Liszt Ferenc: Don Sanche - operabemutató
Közreműködik: a Miskolci Szimfonikus Zenekar és a Kassai Állami Színház kórusa valamint énekes szólisták
Zenei főmunkatárs: Gerhard Krammer
Rendező: Julia Glass rendezésében, Katharina Wagner művészeti felügyeletével
Karmester: MD Nicolaus Richter
Bogányi Gergely szólóestje
Orgona-sztorik
Közreműködik:
Mácsai Pál, Fassang László
Jazzverziók
Közreműködik: Szakcsi Lakatos Béla, Oláh Kálmán (zongora)
Az abbé
Egyházi kórusművek orgonakísérettel
Közreműködik: Capella Liszt Kamarakórus (Hollandia), Király Csaba (orgona)
Vezényel: Scholcz Péter
Cigányzenétől a rapszódiákig
Közreműködik: Mocsári Károly (zongora), Herczku Ágnes (ének), Balogh Kálmán (cimbalom), Lendvay József – Kádár István (hegedű) és zenekara, MÁV Szimfonikusok
Vezényel: Takács-Nagy Gábor
A zongoraversenyek
Gyenyisz Macujev zenekari zongoraestje
Közreműködik: az Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Héja Domonkos
Liszt és Bach
Christoph Bossert és Szabó Balázs orgonaestje
