Liszt, a magyar világpolgár
„Oroszországból offenbachi útikocsijával érkezett, amely újdonságnak számított, és amelyből kettő volt neki… Ezeket a kocsikat nagyon megcsodálták. Minden luxussal, minden elképesztő kényelemmel felszerelve nappal szalonként, étkezőként szolgáltak, éjjel pedig hálószobaként.” Liszt egykorú életrajzában olvashatunk az Európát pályafutása során többször is keresztül-kasul beutazó művész mobil szállásáról, amely éppenséggel nagyon is illett a magát majd’ mindenütt otthonosan feltaláló világpolgár, a vándoralkatú romantikus életviteléhez. Liszt ugyanis valóban otthon érezte magát a kontinens legkülönfélébb tájékain, a számos tekintetben még a mainál is sokszínűbb Európa országai, királyságai és hercegségei között utazva. A koncertező virtuóz kiélvezte, a figyelmes és fogékony komponista pedig értette és felhasználta ezt a gyönyörködtető változatosságot, a nemzeti kultúrák markáns vonásait, hangzó sajátosságait. Zongoradarabjaiban ilyesformán egy seregnyi náció meghitt melódiája felhangzik: régi huszita dal és nápolyi canzone, spanyol rondó és ünnepi polonéz, az angol himnusz, a God Save the Queen, s természetesen a magyar dalok (vagy helyesebben a Magyar Dallok) és rapszódiák sora.
Az ifjú Liszt a párizsi művésztársadalom szabadelvű légkörében vált hamisítatlan világpolgárrá, s utóbb a weimari nagyhercegség zenei vezéreként csakúgy váltig megőrizte európai kitekintését és nagystílűen magabiztos fesztelenségét, akár az „örök város” lakosaként, vagy éppenséggel budapesti zongoraprofesszorként. Pályafutása igazi nemzetközi karrier: írt francia operát (ez a kiskamaszként komponált Don Sanche), alapított német zeneegyletet és magyar zeneakadémiát, s a változatos koncerthelyszínek és kitüntetések mellett, Liszt nagyszívű jótékonysága sem ismert országhatárokat – Hamburgtól Párizsig, Bonntól Budapestig. Úgy tetszik, még a nagy férfiú szerelmi élete is a nyelvi és etnikai (valamint a társadalmi) különbségek meghaladását bizonyította, ám örök nyitottságát és elfogulatlanságát legalább ennyire igazolta tanítványainak nemzetközi sereglete. S tán a legékesebben bizonyította ezt a nyitottságot Liszt weimari működése, hiszen a Goethe halálát követően már-már végképp elszürkülő városban nemcsak kora leghaladóbb német zeneszerzőinek műveit tűzte műsorra, de Berlioz és Verdi szerzeményeit is, s már jóval hivatalos leköszönte után ugyancsak ő volt az, aki 1877-ben tekintélyével kieszközölte Camille Saint-Saëns operája, a máig népszerű Sámson és Delila weimari világpremierét.
„Bárhová juss, mindig hű rokon!” – szól Vörösmarty fentebb már idézett Liszt-ódájának második sora, s jószerint a századra szóló muzsikus egész élete tanúsította a költői bizalom megalapozottságát. Mert habár Doborján szülötte sosem vált a magyar nyelv perfekt művelőjévé, ám nemzeti kötődését és hazafiúi kötelességét Liszt Ferenc alkalmasint sosem feledte. "Vezércsillagom, hogy Magyarország egykor büszkén mutathasson rám." – írta egy helyütt, míg egy másik levelében ekképp foglalta össze tevékeny, használni vágyó honszeretetének motívumát: „Számomra a lényeg így foglalható össze: minthogy Magyarországon születtem, illő, hogy itt hasznát vegyék, bármily csekély mértékben is, zenei tehetségemnek. Anélkül, hogy frázisokkal fitogtatnám hazaszeretetemet, inkább azon vagyok, hogy a vele járó feladatokat teljesítsem.”
Farkas Gábor (zongora) és a Liszt Ferenc Kamarazenekar
Koncertmester: Rolla János
A Liszt Ferenc Kamarazenekar baltikumi turnéja
Koncertmester: Rolla János
Műsor:
Felix Mendelssohn: h-moll vonósszimfónia no. 10.
Antonín Dvořák: E-dúr szerenád op.22
Bartók Béla: Divertimento
Liszt Ferenc – Péter Wolf: 2. Magyar rapszódia (kamarazenei átirat)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar
Közreműködik: Ránki Dezső (zongora), Horváth István, Bretz Gábor (ének)
Vezényel: Kocsis Zoltán
Karigazgató: Antal Mátyás
Műsor:
Liszt Ferenc: Les Préludes, S. 591, A-dúr zongoraverseny
Bartók Béla: Négy szlovák népdal, Falun, Cantata Profana
Farkas Gábor (zongora)
Műsor:
Liszt Ferenc
Erdőzsongás
A Villa d'Este szökőkútjai
Ave Maria
XII. magyar rapszódia
Szerelmi álmok
Valse impromtu
Forrásnál
Mefisztó-keringő
Holics László, Balog József, Borbély László (zongora)
Műsor:
Holics László (zongora)
Liszt Ferenc: Desz-dúr Consolation, f-moll transzcendens etűd, No. 10., Desz-dúr transzcendens etűd, No. 11. („Harmonies du Soir”), Obermann völgye
Ránki Dezső (zongora)
Műsor:
Bartók Béla: Román népi táncok; Szvit, op. 14 – Sz 62; Szabadban, Sz 81
Liszt Ferenc: Gyászgondola; En rêve, S. 207 (noktürn); Impromptu (noktürn), S. 191; IV. Mefisztó-keringő; h-moll szonáta, S. 178
Csalog Gábor (zongora)
Műsor:
Kurtág György: Játékok (szemelvények)
Ligeti György: Varsói ősz (Zongoraetűdök, I. kötet), Galamb borong (Zongoraetűdök, II. kötet), Coloana infinita (Zongoraetűdök, II. kötet)
Liszt Ferenc: Chasse-Neige (Transzcendens etűdök), A holtak (Költői és vallásos harmóniák), Assisi Szent Ferenc prédikál a madaraknak (Két legenda), Sursum corda (Zarándokévek, Harmadik év)
Simon Izabella (zongora), Megyesi Schwartz Lúcia (ének)
VII. L’hymne à l’amour (Dalok, Noktürnök, Vigasztalások)
Műsor:
Die Loreley
Freudvoll und leidvoll...
Les cloches de Genève
Oh, quand je dors...
Der Fischerknabe
Consolations (zongora) Nr. 1, 2, 3,
Es war ein König in Thule
Kling' leise, mein Lied...
Sposalizio (zongora)
Die drei Zigeuner
