Liszt és Bayreuth

A Richard Wagnert felkaroló Liszt Ferenc baráti-pályatársi önzetlensége a zenetörténet nagy és egyszersmind igaz közhelyei közé tartozik. Liszt ugyanis nem csupán fölismerte a két évvel fiatalabb pályatárs „bátor és fölséges géniuszát”, s nemcsak propagálta művészetét, de tevőlegesen is segítette az 1849-es drezdai felkelés bukását követően menekültté váló Wagner túlélését és további boldogulását. S noha lánya, a házas és többgyermekes családanya Cosima és a nős Wagner botrányos szerelmi kapcsolatát hevesen ellenezte, az atyai neheztelést idővel felülírta a Wagner iránt érzett baráti csodálat. Ezt a megbékülést bizonyította Liszt számos látogatása a Bayreuthban megtelepedő házaspárnál, s éppenséggel az az 1875-ös vigadóbeli koncert is, amelyen Liszt és Wagner közösen lépett fel – a bayreuthi Festspielhaus felépítésére gyűjtve. A még éppen csak formálódó ünnepi játékok körül a kezdetektől ott segített a vejét támogató Liszt: részt vett a próbákon csakúgy, mint a Parsifal ősbemutatóján.

Így az idős Liszt azt is önként vállalt kötelességének tekintette, hogy jelen legyen a Wagner halálát követő első ünnepi játékok sorozatán is, s ezért 1886 nyarán még egyszer utoljára Bayreuthba utazott. A fesztivál napjaiban, jószerint az eseménysorozat árnyékában hunyt el, s a temetésére is itt került sor – tanítványi díszőrséggel, s ravatallal a Wahnfried-villában. S ámbár a Cosima által kemény kézzel formált Wagner-kultusz sokak szemében hasznos mellékalakká fokozta le Lisztet, a zeneszerző bayreuthi mauzóleuma ma sokkal inkább a két autonóm zseni közeli kapcsolatáról tanúskodik, semmint a vélt vagy valós művészi rangkülönbségről.